alcím

TRUE STORY: Egy bichon havanese története

2012. február 3., péntek

Türelemből sosem elég

Bezony, acél idegek kellenek a kisebhez. Na nem olvadozunk 0-24-ben az örömtől, főleg, amikor fülsiketítően visítozik. Igencsak hangos kis állatka ez a Boróka. Cezar meg Fennell szerint is az a legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk, amikor üvölt, mert ha odamegyünk, ne adj Isten jutalomfalattal akarjuk lekenyerezni, azzal megerősítjük ezt a viselkedést, növelve ezzel a jövőbeni előfordulás valószínűségét. Nem könnyű megállni. Főleg, amikor a szomszédokra gondolok. Vajon milyen érzelmeket táplálnak irántunk?


Egyébként öröm és boldogság van. Boróka alig pisil már a pelenka mellé. Az vacsora utáni játék közben mind a 4 pisi és a kaki is jó helyre ment. Milyen örömet is okoz egy jókor, jó helyen elhelyezett széklet vagy vizelet... közben szépen mondom neki "pisil a jó kutya", utána simogatással és "jókutyá"zással jutalmazzuk. Fárasztásképp a kedvenc kacsáját dobáljuk a folyosó két végéről egymásnak, ő meg ide-oda rohangál. Kaka előtt állandóan tangózik. Nagyon vicces. Forog, pörög, tekereg, aztán kuláz. Mi meg örülünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése