alcím

TRUE STORY: Egy bichon havanese története

2012. február 27., hétfő

Napfürdő és kényeskedés

Kisütött a nap, jön a tavasz. A kötelék a kutya és a macska között olyan erős lett, hogy az már szabad szemmel is látszik:


Aztán jött a kényeskedés olyan csajosan:



Működik a kutya

Szó nélkül is működik, ha kellően motivált :) 


2012. február 26., vasárnap

De miért kell ketrecbe zárni?

"Hát nem tudom, akik a ketrecet kitalálták azok a kutyát akarják uralni. Nem uralni kell, tanitani és szeretni, foglalkozni vele. Azt nem tudom pontosan mit takar az, hogy uralja a lakást, de a mi kutyusunk ketrec nélkül is tudja, hol van az ő helye, és hol a miénk."

"aranyos, de bocsi mé van ketrecben? :)))"


"ha csak véded a dolgaidat, viszont a kutyusnak nem tanítod meg, hogy nem szabad, akkor szerintem ha felnő sem fogod tudni biztonságban tartani a dolgaidat. Mert gondolom nem akarjátok élete végéig ketrecbe zárni."

"Ezt a ketreces dolgot én nagyon nem értem meg, ahogy Zsuzsa is írta, nagyon okos kutyák, akkor miért is zárjuk ketrecbe!?Ne haragudjatok, nálam ez "kidobja a biztosítékot"...A havaneseket meg lehet nagyon gyorsan tanítani mindenre, csak foglalkozni kell velük. Az én Lizim, nagyon gyorsan tanul, imád játszani, nagyon sok játéka van, az összessel játszik, mégis meg tudja különböztetni, hogy mi az övé, és mi a gazdiké, pedig sosem tanítottuk rá. Amikor nagyon pici volt, próbálkozott a cipők elhordásával, 2x szóltam rá, 3x már nem ment cipőkhöz, csak rászóltam, sosem ütöttem meg!!!Minden jó cselekedet után jutifalatot kap, de ha tudja, hogy jót csinált, ki is követeli :D. Na mind1 ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne zárjuk be az állatokat, semmiképp, gondoljunk bele egy picit...nekünk sem lenne jó, ha bezárnának!"


Na lám! Közfelháborodást váltottam ki egy kutyás fórumon a legutóbbi youtube videómmal, amiért ketrecbe zárom ezt a szerencsétlen jószágot. Senkit nem érdekel, hogy keveset van benne, tulajdonképpen az életét óvom meg azzal, hogy nem engedem az elektromos vezetékek közelébe, és hogy a kutyának jót tesz, ha van egy védett helye, egy meleg zug, ami csak az övé, és szereti (!), mert csupa jó dologgal asszociálódott (pl. mindig itt kap enni). A kennelnek köszönhetően sokkal többet van velünk, nagyon szeret minket nézni. Ha kizárnánk a hideg kövezett előtérbe... áh, el se tudnám képzelni. Amúgy meg, ha ki akarna jönni, talán nem üldögélne benne békésen kémlelve a világot körülötte...

Itt egy cikk a sok közül, nem én találtam ki.  

Ezen kívül az 1980-as Fogle könyvben ugyanúgy benne van, mint a 2011-es Cezar-ben, és én nekik jobban hiszek, mint egy marék fórumozónak, aki gyerekpótlékként tart kutyát...

Peace and love.

Kis engedelmes

Nem szerencsés, hogy pont este, de felvettük, hogy is megy nálunk az etetés. Szó nélkül, kézjelekre engedelmeskedik (ül, marad, jöhetsz). Okooos :)


12 hetes

Beléptünk a kutyaeledel-adagolás következő leveljébe, jeee, most már napi 60g a fogyasztása. Szép nagy. Főleg a feje :)) Egyre jobban érik már a fürdés is, mivel elég hörcsög-szaga van... 


Szocializáció: valamelyik Cezar könyvben olvastuk, hogy a kutya 12 hetes korára találkozzon minél több idegennel, mármint emberrel, nem UFO-val. Megszámoltuk, és rajtunk kívül 15 emberrel volt eddig dolga. Szerintem elég jó. Imádja az embereket!


Pár fotó a lassan 3 hónapos ebecskéről:





Kutya és macska bimbózó barátsága

Morris macska stílusban, Boróka kutya stílusban közeledik... Fogócska megy minden nap ezerrel, aztán, ha a macska megunja, mert ő szokta hamarább, fúj kettőt, morog és vége. Újabb fejlemény a kapcsolatban, hogy most már hemperegve is játszanak...

Egyébként olvastam valahol, miért nem jön ki jól egymással a kutya és a macska. Alapvetően azért, mert nem értik egymás testbeszédét. És valóban! Amikor Morris pofra emeli a mancsát, Boróka azt hiszi, most van javában a játék, és bőszen emeli ő is pacsira a mancsát. Ilyenkor nem ritkán kap egyet a fejére. Még jó, hogy amikor Morris ilyenkor pofozkodik, mindig be van húzva a karma. Még szerencse! Szóval, amikor a macska csóválja a farkát és amikor a kutya csóvikál, az teljesen mást jelent. Morris minél idegesebben csóvál, Boróka annál vidámabb. Nem kicsit félreértik egymást...

Készült ma két videó is a közös mókázásról:


és még egy szösszenet


Fognak még ők édesen szunyókálni együtt. Már csak évek kérdése...

2012. február 24., péntek

Boróka szerelmes pecsétkéi


Boróka nagyon cuki tappancs rendellenessége. Mivel lefotózni még nem sikerüt, legyen itt egy videó. Aztán, ha nagyobb lesz, majd befestjük és pecsételünk vele ;)

2012. február 23., csütörtök

Mozgókép

A Valentin-napi rózsa: fejével megfürdök, szárával miután lefárasztottam a macskát, futott pár kört Boróka is:


Ezután Boróka és Morris játszottak egy kört. Ők így szoktak:



* a minőség elég kaka, de végre sikerült megörökíteni. 

Rág, harap, rág, harap

... és főleg nő és nő, és egyre többet bír, egyre jobban pörög, egyre nehezebb elfárasztani. Most már úgy tud harapni, hogy lyukat hagy. Nem tudjuk, hogyan is kéne hatékonyan leszoktatni a kézharapásról. A sikoltás, hogy "jajj", "íjj" működik, csak elég hülyén érzem magam, ha percenként 10x emígyen visítok fel.

2012. február 21., kedd

What's new?

Hétfőn voltunk az állatorvosnál. Egy reklámot azért megérdemelnek (http://allatdoki.hu/). A legjobb állatorvosi rendelő, amiben valaha megfordultam. Súlya 1,8 kg (40 dekát rápakoltunk a kicsi testre). Megvan a parvo-emlékeztető (sorrendben a 3. oltás). Már "csak" a kombinált emlékeztetője kell 2 hét múlva, majd megint 2 hét múlva a veszettség elleni, és hihetetlen, de kész lesz az oltási program, és lehet kimenni sétálni a szabadba. Veszettség utáni után minimum 3 hetet kell várni, csak úgy készülhet el az útlevél. De kár, Boróka máris illegálba fogja átlépni a határt húsvétkor, mert valszeg pont nem győzzük. Jah, még némi kellemetlen hír: MINDEN egyes határátlépés előtt állatorvosi vizsgálat (kb. 4000,-) plusz féregtelenítés kell. Mondtam az orvosnak, hogy nem gondolja komolyan, hogy ezt 3 hetente meg fogjuk csinálni. Marad a feketézés, pedig pont én voltam az, aki mindent szépen akart, ahogy illik. Ez van. Idióta szabályok szabályszegést vonnak maguk után. Majd, ha tengerhez megyünk, betartjuk...

MÁS: ma voltak itt T. szülei, így a család egyik oldalán lehullott a lepel: kutyánk van. T. anyukájának kifejezetten tetszett. A gombszemek működtek. Na meg lezúztunk előtte 700 m-t a futópadon, hogy ne pörögjön túl a vendégek láttán. Jól viselkedett, cukiskodott, és leginkább a T. ölében volt, pislogott meg aludt. Örültem. Remélem az én szüleim is jól fogadják majd...

2012. február 19., vasárnap

11 hetes

(fotózás helyett)
Írok rosszat. Nem a kutyáról. Rólunk. Nincs türelmünk. Legalábbis nem annyi, amennyi egy kiskutyához kéne. Beteg vagyok. Utálok a lakás fűtetlen részeiben a kutyával játszadozni. Egyre jobban. Próbáljuk szoktatni a szobához (neki is jobb a melegben), de annyit nem bírok porszívózni, hogy sose találjon valamit a földön, amit megehetne. Minden szöszt és koszt felzabál. Unom, hogy percenként 3-4x kiabálom, hogy "nem", "nem szabad", "kérem", "kifelé". Oké, hogy pozitív megerősítésekkel neveljük, de ha nincs mit megerősíteni, mert mindig rosszat csinál? Már nem bírom nézni, hogy mindig a kennelben ücsörög. Sőt, már lassan az is idegesít, hogy egyáltalán nem zavarja, ha benne van. Lefekszik aludni, és még cuki is. Egyáltalán nem akar kijönni. Ha a jó viselkedését (hogy nyugodt, jól viselkedik) meg akarnám erősíteni, és megjutalmazom azzal, hogy kiengedem, azonnal hülye lesz. Továbbra is nagy teher, hogy még mindig titkoljuk a szülők elől. Én is T. is. Felnőttek vagyunk, és ez a viselkedés nem kicsit gáz.

2012. február 18., szombat

Pisi oda nem!

Boróka életének főbb helyszínei a csempével borított előtér és a kennel a "nagyszobában". A lakás szabad használatában a fokozatosság elvét követjük, Cezar tanácsára. Mostanában egyre többet engedjük a "nagyszobában" szabadon játszadozni, hadd szokja. Persze mindig felügyelettel, mert ezt a szobát lehetetlen lenne kutyabiztossá tenni. Konyha, fürdő továbbra is tilos. Vicces, hogy sokkal könnyebb tartania a határokat ott, ahol küszöb van (a nagy fekete sáv), mint ahol nincs. A "kifelé" parancsszóra ügyesen hagyja el a tiltott zónát.
Dicséretre méltó, egész jól megy az "ül" után a "fekszik" is. Barátaink tanácsára úgy csináltuk, hogy magasabb pontra helyezve (ágy) az orra előtt tartottuk a jutalomfalatot, és húztuk lefelé, a kutya szintje alá, így ő hamar hasra vágta magát. Egy délután alatt megtanulta. Most még el kell mélyíteni. Szőnyegen csinálja, csempén nem :)
Apropó szőnyeg. Hát nem lepisilte? Természetesen, amikor vendégünk volt. Mikor máskor? Ennyit a szobatisztaságról...

Edzésben az eb


Napi 800- 1000 m-t futunk. Sportos jövőt alapozunk... Holnap pedig tervben van a 11. heti fotózás, jupíí :)

2012. február 11., szombat

Sporty dog

Ugyan foga még mindig nincs*, de hogy ne érezze magát kevesebbnek, ma vettem neki Pedigree denta stick-et (S-méret). Nagy sikere volt. Jó sokáig lefoglalta. A felét elvettem tőle, és most nemrég kapta meg. Ezzel motiváltuk sportra! Fel a futópadra és gyerünk! Megj.: ez sem ment olyan könnyen, mint Cezarnak a TV-ben. Most állt rajta életében harmadszor. Először megijedt, fékezett, és ahogy meghúztam, a körmei hangosan súrlódtak a gumin, amitől még jobban megijedt. De követtem az orr-szem-fül sorrendet, semmi szóbeli pátyolgatás, helyette jutifali, és máris megindult a lába.

A ma esti edzésünk nagyon jól ment. 0,2 km kőkemény 1.8 km/h-s sebességgel. 


Végül jutalmul megkapta a denta sticket, amibe majd belefúlt, mert egy nyálkás ragacs a végére. Egyszer kimentettem a szájából, de bekapta megint, és hát... lenyelte. Egyben. Utána ivott sok vizet. Izgalmas kula várható.

*igazából van már neki pár, és további pár határozottan úton van.

2012. február 6., hétfő

9 hetes

Már egy hete része az életünknek... Mikor megkérdeztem T.-t, mit gondol az egészről... visszacsinálná-e, ha lehetne? Hiányozna, ha nem lenne? Azt mondta: voltak kritikus pontok, de már látja a fényt az alagút végén. Örülök. Nekem ennyi pont jó. Ha nem lenne, hiányozna. Nagyon. Már a miénk, és mi az övéi vagyunk.

Ami van: "gyere ide", "ül"- csak úgy koppan a kis segge, pisi, kaki a pelenkára. Elégedett vagyok. Semmit nem sürgetünk...
Fotózás is következik már. Napról napra nő.

Ma megvolt az állatorvos: lenyűgözte őket a szépségével és persze a viselkedésével is. Egy szó nélkül viselte az anális hőmérést és az oltást is. Nagyon büszke voltam rá! Ja, nem utolsó sorban a buszozás is nagyon simán ment.

2012. február 5., vasárnap

18-as karika

A csillapíthatatlan szexuális vággyal bíró IVARTALANÍTOTT kandúrunk már másodszor ugrott rá szegény kis Borókára egy látszathágás kedvéért. Morris elég furán létesít kapcsolatot, az biztos: vagy lepofozza vagy ez. Próbálom neki szép szóval meg papuccsal is megmagyarázni, hogy ebben a társadalomban, vagy legalábbis ebben a házban monogámia van és kész. Szegény Füles a sarokban sír, visszagondolva a régi szép időkre:
















(bele sem akarok gondolni, milyen lenne egy macskuty: Borisz)

2012. február 3., péntek

Türelemből sosem elég

Bezony, acél idegek kellenek a kisebhez. Na nem olvadozunk 0-24-ben az örömtől, főleg, amikor fülsiketítően visítozik. Igencsak hangos kis állatka ez a Boróka. Cezar meg Fennell szerint is az a legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk, amikor üvölt, mert ha odamegyünk, ne adj Isten jutalomfalattal akarjuk lekenyerezni, azzal megerősítjük ezt a viselkedést, növelve ezzel a jövőbeni előfordulás valószínűségét. Nem könnyű megállni. Főleg, amikor a szomszédokra gondolok. Vajon milyen érzelmeket táplálnak irántunk?


Egyébként öröm és boldogság van. Boróka alig pisil már a pelenka mellé. Az vacsora utáni játék közben mind a 4 pisi és a kaki is jó helyre ment. Milyen örömet is okoz egy jókor, jó helyen elhelyezett széklet vagy vizelet... közben szépen mondom neki "pisil a jó kutya", utána simogatással és "jókutyá"zással jutalmazzuk. Fárasztásképp a kedvenc kacsáját dobáljuk a folyosó két végéről egymásnak, ő meg ide-oda rohangál. Kaka előtt állandóan tangózik. Nagyon vicces. Forog, pörög, tekereg, aztán kuláz. Mi meg örülünk.