Már egy hete része az életünknek... Mikor megkérdeztem T.-t, mit gondol az egészről... visszacsinálná-e, ha lehetne? Hiányozna, ha nem lenne? Azt mondta: voltak kritikus pontok, de már látja a fényt az alagút végén. Örülök. Nekem ennyi pont jó. Ha nem lenne, hiányozna. Nagyon. Már a miénk, és mi az övéi vagyunk.
Ami van: "gyere ide", "ül"- csak úgy koppan a kis segge, pisi, kaki a pelenkára. Elégedett vagyok. Semmit nem sürgetünk...
Fotózás is következik már. Napról napra nő.
Ma megvolt az állatorvos: lenyűgözte őket a szépségével és persze a viselkedésével is. Egy szó nélkül viselte az anális hőmérést és az oltást is. Nagyon büszke voltam rá! Ja, nem utolsó sorban a buszozás is nagyon simán ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése