Hol is kezdjem? Egész nap utaztunk. Fáztam. A vonatban, a villamoson, útközben, a HÉV-en nem, de fáztam az alatt a 70 perc alatt, amit fagyoskodva töltöttünk egy megállónak nem is nevezhető megállóban, ahol volt 2 sínpár egy tűzoltóság és egy kamionparkoló meg valami olajos cég. Itt vártuk a tenyésztőt, aki értünk jött kocsival pont egy órával később, mint azt vártuk. Közbejött valami, dugó stb. Szerencsétlen véletlen, de akkor is lefagyasztotta a hangulatot meg a lábujjakat. Álltál már egy helyben senkiföldjén egy órát 0 fokban? Akkor tudod miről beszélek...
Ez volt a kezdet, az alapozás. Megjött a tenyésztő, jólesett a fűtött kocsi, de mennyire!
Megjöttünk, családi ház, kutyaugatás... a konyhában a sarokban egy pléden az anyuka és a 3 kölyök. Az első érintés. Én nem éreztem, még mindig meg volt fagyva a kezem
Gyönyörű vagyis még annál is szebb, ez a kis ékszer :) Épp szuszmákolt, és ebből a harmóniából rántottuk ki a valóságba, egyenesen a konyha csempéjére. Nyilván nem díjazta, nyüszített kicsit, remegett sokat. Visszatettem a plédre. Remegett egy sort, majd elvonult aludni. Ha Borókát jellemeznem kéne, azt mondanám, ez Boróka:
... több, mint outsider. Ha a cezari elvek szerint energiacsoportokba sorolnánk a 3 kölyköt, a fekete tesó magas, a foltos közepes, Boró barát pedig alacsony energiaszinten ég. A két kis kan érdeklődött, farkcsóvált stb. Boró nem. Megnéztük a szülőket. Az anya nyugodt, kiegyensúlyozott, kedves, barátkozós. Az apa pedig szintén jó fej, szép sötét színű, reméljük ezt Boró is örökli.
Kb. másfél órát töltöttünk velük. Beszélgettünk a tenyésztővel... és főleg, nem tudtam levenni a szemem a piciről, aki a látogatás napján 26 napos, azaz lassan 4 hetes.
A tények: az alom legügyetlenebbje, nem igazán érdeklődik, inkább alszik. Járása még bizonytalan, nevezhetnénk Borulókának is. A tesók sokkal mozgékonyabbak, és csak úgy csóváltak, mikor apa bejött. Boróka a sarokban aludt. Tény, hogy Budapest felé tartva végig attól tartottam, hogy csak ne legyen hiperaktív... hát nem az! De ennyire...
Izgalmas és nagyon kimerítő volt a nap. Amennyi boldogság legalább annyi kétely és kérdés. Tény, hogy egyikőnk sem így képzelte a "tenyészetet". Cezar talán túl magasra teszi a lécet... Mi tapasztalatlanok vagyunk, de a tenyésztőnket sem nevezném profinak. Tény, hogy a genetika jó, erős. A szülők jó vérvonal. Az meg a mi dolgunk, hogy olyan kutyát neveljünk belőle, amilyet szeretnénk. Lehet nem kéne annyit forogni a körülményeken, nem tudunk szelektálni az élmények és tapasztalatok között. Tegnap szétnéztünk a neten (http://www.havanesegallery.hu/), és egy csomó díjnyertes, versenyeztetett, magyar és külföldön élő bichon származik ettől a háztól. Ez nem elég?
Lehet, ha 2 nappal később megyünk Boró is vidáman csóvál? Vajon ez a pici lemaradás azért van, mert lány? Azért lustább, mert lány? Ennyiből következtethetünk a temperamentumára? Ha nyugodt kutyát akarunk ez kell nekünk?
Több látogatásra nem lesz alkalmunk, egy-egy ilyen trip nagyon drága, és időnk sincs, ne feledjük, vizsgaidőszak van! Hagytam ott játékot, hogy legyen átmeneti tárgy, meg hagytam pólót is, hogy ha nagyobb lesz, szagoljon még egy kis Zsuzsát, mielőtt elszakítjuk anyutól.
Várjuk a videókat. Milyen lesz 5, 6, 7 hetesen. Azt hiszem az lesz mérvadó! Annyi biztos, hogy fényképről kutyát választani az olyan, mintha cipőt vennénk ránézésre, felpróbálás nélkül...
Elmentünk egy instant sokkra a WestEnd-be, ami feltette az i-re a pontot. Menekültünk haza.
Hazafelé máris hiányzott Boróka. Azóta is ellágyulva lapozgatjuk a képeket. Azt hiszem, már túlságosan a magunkénak érezzük és egyenes úton vagyunk afelé, hogy esetleg érzelmi alapon hozzunk rossz döntést, amitől óva int a szakirodalom. Most tehát próbálunk a realitás talaján maradni, és tapasztalt tenyésztőkkel és "frisskutyásokkal" megbeszélni a dolgainkat.
Nem könnyű...
* ez a szőrös nem az én kezem ;)
