Kölcsön eb kedvesebb

Ezen a hétvégén élesben is kipróbálhatom a "panelkutya"-programot, ugyanis barátaink kutyájára vigyázunk, míg ők távol vannak. Édes teher. Az idő(járás) sajnos ellenünk dolgozik... hideg van locspoccsal kombinálva. Ez a legkevésbé vonzó koktél.

Pixike: 12 éves westie kislány. Békés, jámbor, egyszerű teremtés. Túl szép képet fest nekünk a kutyatartásról, az biztos. A hangját még soha nem hallottuk. A macskával meg fantasztikusan megvannak. Túlparáztuk a dolgot. Morris nem tekinti kihívásnak az ebet, nem hisztizik, egy igazi hős. A kutya meg egyszerűen nem veszi tudomásul. Akut kétoldali emberrajongásban szenved, állattal nem foglalkozik... Szóval szerencsés párosítás. Persze a fokozatosság elvét követtük. Először mindketten elzárva, "csak szagok és más semmi". Este már ablakon keresztül kukucskálták egymást:

... ezután közelebbről is ismerkedtek. Könnyebben ment, mint gondoltuk. Morris bátran közeledett, Pixi pedig a másodperc tört részéig felfogta, majd rögtön minket lesett a gombszemeivel... A macska részére biztosítva volt az egész estés program: mindig közelebb közelebb, ha rámnéz, két lépés hátra, ha megfordul, négy előre. Jó móka.

Az éjszaka hangtalanul telt. Reggel hétkor pedig pattantam ki az ágyból, 20 perc séta, és az ágyam még ki sem hűlt, supp vissza :))

Most pedig néhány kép az esti sétánkról...