Minél több az álmodozás, rákészülés, tervezgetés- annál jobb. Türelemjáték az egész. Ez nagyon kell, hogy igazán élvezzem. Hogy nagy beteljesülés legyen. Amiért tűzön-vízen át kell megharcolni, az a szívnek mindig kedvesebb, többet ér.
Így vagyok én a kutyával. Úgy hiányzik az életemből, mint egy falat kenyér.
A körülmények eddig még mindig az utamba álltak. Hátha majd most nem...
Voltam már szerelmes beaglebe, golden retrieverbe és dalmatába, de be kell látnom, hogy lakásba (ha még csak lakásba, de albérletbe?!) őket nem hozhatom.
Kompromisszum kell. Legyen hát egy panelkutya.
Három kikötésem van,
1. ne vibráljon, pörögjön, mint egy félőrült,
2. ne legyen "plázacicakutya", ha értitek, mire gondolok, és végül de nem utolsó sorban,
3. legyen képezhető, okos állat.
Lehetőleg ne legyen fehér, és ne hulljon a szőre (szőrből ugyanis van bőven, hála az év 12 hónapjában vedlő édesdrága kandúrunknak).
Úgy találtam, hogy a bichon havanese vagyis a havannai pincs megfelel a fentebb állított kritériumoknak. Juhhé, konkrét alakot ölthet az álom. Akkor most álmodozzunk...
* wiki mondja http://hu.wikipedia.org/wiki/Havannai_pincs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése