Egyszer fent, egyszer lent...

Boróka, a drága visszafelé fejlődik nagy bánatunkra... a séták egyre frusztrálóbbak, persze azt reméljük, ez csak átmeneti. Kedvenc figurája a "két hátsó lábamon járok" és persze leszarja, hogy a nyakörv nem enged, aztán mégis, hogyha ember közelébe érünk, véletlenül pont akkor köhögni és fulladozni kezd. Szegényke. Nem akarom tudni, mit gondolnak az ablakból kinéző emberek... a kutya ugat, mert ez egy UGATÓS kutya, és ha úgy tartja kedve tovább éget azzal, hogy bokánkapkodja a gazdit, mert az is menő. Pisi és kaki volt már jó pár a szabadban, de még mindig az a kedvenc poénja, hogy 1 órás séta után hazatérve lepakolja a meglepetéseket... Vajon mennyi ideig tart majd, mire rááll a szobatisztaságra, és megtanul sétálni póráztépés nélkül... mert így idegroncsként szoktunk hazatérni az anno idealizált, de "jó lesz a szabadban lenni sokat" sétákról. Türelem... türelem... milyen átkozottul nehéz.