Egyszer fent, egyszer lent...

Boróka, a drága visszafelé fejlődik nagy bánatunkra... a séták egyre frusztrálóbbak, persze azt reméljük, ez csak átmeneti. Kedvenc figurája a "két hátsó lábamon járok" és persze leszarja, hogy a nyakörv nem enged, aztán mégis, hogyha ember közelébe érünk, véletlenül pont akkor köhögni és fulladozni kezd. Szegényke. Nem akarom tudni, mit gondolnak az ablakból kinéző emberek... a kutya ugat, mert ez egy UGATÓS kutya, és ha úgy tartja kedve tovább éget azzal, hogy bokánkapkodja a gazdit, mert az is menő. Pisi és kaki volt már jó pár a szabadban, de még mindig az a kedvenc poénja, hogy 1 órás séta után hazatérve lepakolja a meglepetéseket... Vajon mennyi ideig tart majd, mire rááll a szobatisztaságra, és megtanul sétálni póráztépés nélkül... mert így idegroncsként szoktunk hazatérni az anno idealizált, de "jó lesz a szabadban lenni sokat" sétákról. Türelem... türelem... milyen átkozottul nehéz.

Boróka és Morris játszik

Ma lefutottuk a centenáriumi 1912 m-es távot a Leukémiás Gyermekekért :) Az éremnek mi, a lufinak a kisbarátok örültek nagyon:

Március 21. a tavasz első napja

... és Boróka kisasszony első sétálós napja. Nem torpant, inkább pörgött, élvezte, szerette... Neki minden ember haveeer... és egy öreg bácsi is örömmel üdvözölte: "Hát megint itt vagy? Tegnap már találkoztunk" ... hát nehezen, de azért vicces...
Leszámítva  a krónikus cigaretta csikk gyűjtögetési és evési szokását sok csillaggal, nagyon pozitívan zártuk az első sétát. A második (este) pedig egyenesen a kocsmába vezetett, ahol a Gazdiék megittak pár sört, Boró pedig elcsökörészett és alapvetően szerette az Inkognitót :)
Boróka bizonyítványa: csillagos ötös.
Majd hazaértük, és végre pisilt egy nagyot. Mínusz egy csillag...

Oltási program-well done

2,4 kg tömör gyönyör telibe tolva védőoltásokkal, féregtelenítve 5x, útlevéllel, chippel- KÉSZ.

Kap 2-3 nap lábadozási időt ... és, ha megjött a kullancsvédelmi ekvipment, irány a külvilág! 

Rossz hír az ebnek, aki az ösztöndíjamból él, hogy fogy a keret és ebben a félévben a Debreceni Egyetem egy árva forintot sem utal a "szánalmasanszörnyű" 4,77-es átlagom után. Life is so hard...

Óhogyaza!

Boróka legújabb, vagy nem is annyira új hobbija a macskakaja evés. Volt! Nem akartuk, nem akartuk, de mégis kénytelenek voltunk megfogadni azt a tanácsot, hogy etessük "magasan" a macskát. Így hát Morris csak néz ránk, mint a hülyékre, amikor a cipősszekrény tetején tálaljuk neki a vacsorát. Nos, Boróka sem adja fel egykönnyen! Továbbra is bejár a szobába, amibe tilos neki, és ugyan nem találja ott a macskakaját, cseppet se bánva a dolgot nekiáll az alomnak, mintha az egy nagy tál ropogós jutifalat lenne és eszi. És ordítunk rá, hogy ne, de akkor is beszökik napjában háromszor...este véletlenül megint elfelejtettük az új hobbit: berontok a szobába, Boróka lakmározza a macskaalmot, Morris meg ül mellette és épphogy csak nem kacag a kéjes boldogságtól. Micsoda jelenet, azóta is felmegy a pulzusom, ha csak rá gondolok!

Napsüti

Ma olyan jó idő volt, hogy megejtettünk egy kirándulást B.-be. Jót mókáztunk az udvaron, és rátértünk a komolyabb feladatokra is. Tanulgattuk a pórázon menést, mivel jövőhéttől hivatalosan is kijárós lesz az eb. Nem semmi feladatok elé nézünk!

Emiatt a séró miatt lesz minden akaratunk ellenére "hajcsatos" kutya... végülis, ha már nyaklánca lett, ahhoz hajcsat is dukál.

Új párnácskája a picikutyának

Bemutatás a családnak

A gombszemek megoldottak mindent. Nem volt nézeteltérés, mindenki az első perctől szerette a kis bozontot. Ügyesen utazik autóban, vonatban. Elégedettek voltak a gazdik is. Világjáró kutya lesz. Végre volt alkalma találkozni egy igazi kutyával szemtől-szembe. Frida először csak nézett, hogy "ez mi?"

... összement picire

aztán napfürcsi és boldogság :)

Frida nagyon megszerette a Boróka játékait

és Jánoska sem maradhat ki. Ez a macskaszerelem kölcsönös, szemben a Morris iránti plátói vonzódásommal.

Első fürcsi

Megvolt. Össze nem hasonlítható a macska fürdetésével! Háhh, nincs kihívás. Lapít a kádban és tűr. Ma végleg lelepleztük Borókát, és ezután még ennyire sem tudjuk majd komolyan venni, mert láttuk, hogy a sok szőr alatt egy "patkánytacskó" lakik :))

Néhány kép az állati jó hétköznapjainkból...

Megjöttünk a dokitól

Végre azt az orvost kaptuk, akihez már 3 éve járunk Morrisszal. Eddig valamiért mindig elkeverdtünk egy másikhoz, nah mindegy...  Rend a lelke mindennek: elmondtam neki mindent elölről...

A tappancsokkal nincs semmi baj. Minden kutya tappancsa ilyen: a két középső ujj össze van kötve, mert oda terhelődik a legnagyobb súly menés közben. A hasán levő pöttyök pedig olyanok, mint az embernél. Zsírral betömődött pórusok. Tisztogatni kell, Nizorallal mosogatni :) Kis koszlobár. 2 hét múlva veszettség elleni szuri és kész ia az oltási program. (Az útlevelét is megkapja.) Aztán mehetünk ki a tavaszba barátkozni a sok kutyussal :)

Alig várjuk!

---

UPDATE 21:01

Borókát az eddigieknél jobban megviselte az oltás. Teljesen kedvetlen, zsibbadt, bamba... Leginkább alszik. Onnan tudjuk, hogy nincs komolyabb baja, hogy az ebédet és vacsorát is megette, ill., hogy csóválta a farkát, amikor T. hazajött, de ez az üdvözlés nem AZ az üdvözlés volt, ezt mindenki látta. Ha megsimítjuk a hátát (ahova a szurit kapta) visít és fülét-farkát behúzza. Szegényke. Most is alszik. Nagyon készen van :(

... és mit lép erre a macska? Végleg elárulta magát, hogy SZERETI! Azt hinné az ember, örül a Kandúr, hogy nem zaklatják, végre nyugi van... de nem! Kínlódik. Járkál fel-alá és időről időre csekkolja az ebet! Odamegy hozzá, teljesen közel, végigszimatolja. A kutya erre maximum kinyitja a szemét... Morris aggódik a kisbarátjáért. 

13 hetes

Ihajj, csak úgy rohan az idő :) Ismét eltelt egy hét. Tegnap tavaszoztunk B.-ben, egy kutyát nem látott "steril" kertben végre anyaföldet érintettek a szívecskés tappancsok, mindenki örömére. Nagyon jó volt.

Itt már újra itthon a cicámmal :)) Egy közös már biztosan van bennünk: imádjuk a napfényt!

Namizu?

Szakmai zsargonnal élve mondhatnám azt is, hogy Miss Porszívó masszívan az orális fázisában van... háj Freud!

Mindent a szájával akar megismerni... a tilos szobába mindig bemegy. Akármilyen morcosan szólhatok rá (ami negatív megerősítés), ha tudja, hogy a tilosban mindig várja egy kis macskaeledel (pozitív megerősítés), amiről Morris rendszeresen gondoskodik. Nem akarom, hogy a macska kajájába járjon és kész! A kis éhenkórász...

Ennél sokkal izgalmasabb hobbija a virágföld evés. Ilyenkor hanyatt vágom, kinyitom a száját és fújok bele, úgy távolítom el a földet. Hát, bocsi... Míg este azzal szórakoztam, hogy egy szétvágott PET palackból gyártsak védőpajzsot a viharvert pálmának (ezt minden állat kikezdi), addig a kis hölgyemény hogyhogy, hoyghogy nem, bejutott a kis szobában és csak úgy zabált, mire odaértem! Betessékeltem a szobakennelbe, és szóval helyettesítettem az ajtót. Működik! Végre. A nyitott kennelben fekszik, mert azt mondtam, hogy bizony, ott marad. Nem szeretek diktátor lenni, tegnap sokkal jobb volt, amikor magától tért be oda pihenni. Abba a "gyalázatos" ketrecbe.

Időközben kapott ajándékba bikacsököt, amit nagyon szeret. Szépen elvan vele... akkor nem értem, miért jut eszébe mégis földet enni? Vitaminhiány?

Jah, a mai sztori ki ne maradjon Miss Szabadulóművész naplójából... Kinyitotta a kennel ajtót (amit anno kemény percekbe telt megtanulnom kezelni), amíg nem voltunk itthon és a 15 perces ebéd késés miatt széles farkcsóválással köszöntötte T.-t a szoba közepén! Se pisi, se kaka sehol. Jajj, de jó. Minden egyben van. A kutya nem halott. A többit meg kikakálja. Bizony ki. Gondolom megtalálta azt a bizpnyos Valentin napi rózsát a kukában és elrágcsálta némi fincsi földdel, mert azóta 2 kaka is igencsak megizzasztotta és a "Zs and T" labor elemzése nem kutyaeledel jellegű maradékokat mutatott ki az ürülékből. Nyomjad kutya, mert nincs pénzünk röntgenre!

Egyébként holnap a kis szívecske praclik valódi földet érintenek majd a sok csempe, parketta, szőnyeg után. Egy kutyát soha nem látott "steril" kertben töltjük a napot a tavasz reményében :)