Ebbúcsú

Mondanom sem kell, szupergyorsan telt el a hétvége. Megkockáztatom, hogy a mai hétfő reggelem messze a legjobb volt az elmúlt félévben, ugyanis vidám volt, és mindezt a reggeli sétánk alapozta meg. Kösz, kutya!

Estefelé megjöttek Pixi szerető gazdái. Már nagyban pakoltunk, amikor ez történt:

Nincs mit hozzáfűzni, magáért beszél. Amúgy Pixi nélkül már most sokkal üresebb a ház. Megígértük a macskának, hogy hamarosan lesz kisbarátja. Csak addig nehogy depresszióba essen szegény pára :))

Kölcsön eb kedvesebb

Ezen a hétvégén élesben is kipróbálhatom a "panelkutya"-programot, ugyanis barátaink kutyájára vigyázunk, míg ők távol vannak. Édes teher. Az idő(járás) sajnos ellenünk dolgozik... hideg van locspoccsal kombinálva. Ez a legkevésbé vonzó koktél.

Pixike: 12 éves westie kislány. Békés, jámbor, egyszerű teremtés. Túl szép képet fest nekünk a kutyatartásról, az biztos. A hangját még soha nem hallottuk. A macskával meg fantasztikusan megvannak. Túlparáztuk a dolgot. Morris nem tekinti kihívásnak az ebet, nem hisztizik, egy igazi hős. A kutya meg egyszerűen nem veszi tudomásul. Akut kétoldali emberrajongásban szenved, állattal nem foglalkozik... Szóval szerencsés párosítás. Persze a fokozatosság elvét követtük. Először mindketten elzárva, "csak szagok és más semmi". Este már ablakon keresztül kukucskálták egymást:

... ezután közelebbről is ismerkedtek. Könnyebben ment, mint gondoltuk. Morris bátran közeledett, Pixi pedig a másodperc tört részéig felfogta, majd rögtön minket lesett a gombszemeivel... A macska részére biztosítva volt az egész estés program: mindig közelebb közelebb, ha rámnéz, két lépés hátra, ha megfordul, négy előre. Jó móka.

Az éjszaka hangtalanul telt. Reggel hétkor pedig pattantam ki az ágyból, 20 perc séta, és az ágyam még ki sem hűlt, supp vissza :))

Most pedig néhány kép az esti sétánkról...

Kiskiskiskutyááák

A Szigetközi Boros Kennel nagy reményekkel kelcsegtet, Budapesten. Az imént beszéltem a tenyésztővel, decemberben két alom is várható. Mérhetetlen öröm, boldogság van.
Időközben a Domoszlói Vadász Kennelnél is picik születtek. Zajlik az élet a "kutyavilágban".

IGEN!

Hullámvölgyön le-fel, érzelmi minuszok után íme a nagy hőfok a tél közepére: zöld út az ebnek! Fel sem fogtam még!! Olyan boldog vagyok... Szépen lassan el lehet kezdeni beszerezni a kisebb nagyobb dolgokat. Lassan csepegtetni be az életünkbe, és izgalommal várni a megfelelő almot, mint a karácsonyt :))

Örülhet az olvasóközönség, hamarosan értelme is lehet a blognak ;)
Újra beszéltem, leveleztem pár tenyésztővel, végre lehet legálisan!

Lankasztó a várakozás

Napok óta feszülten figyeljük a telefonokat, leveleket.... és semmi. Eközben az utcán állandóan a vidám kutyasétáltató gazdikat kerülgetjük fájó szívvel. Nincs a világon igazság. Kezdek nagyon elszomorodni...

Talán igen, talán nem.

Megkérdeztük. A válasz még időt kért... Izgulok. Nagyon.

Instant sokk

Mai hír, hogy "kutyagyárat" lepleztek le Helvécián (Bács-Kiskun).
Rémálmaimban láttam már hasonlót... Ajánlom mindenkinek, nézze végig az összes képet! http://baon.hu/galeria/55896
Ezek az emberek fel sem fogják, milyen károkat okoznak ezzel, akár az egyed szintjén (viselkedészavaros, agresszív, beteg kutyák), akár a faj szintjén (tönkreteszik a genetikájukat), akár szélesebb körben (az emberek életében, akikhez a kiskutyák kerülnek). Ez a hír egyben jó hír is, hiszen FELSZÁMOLTAK egy kutyagyárat. Sok ember, aki eddig nem is sejtette, hogy ilyen létezik, most már tudja, hiszen látta, és talán majd ezen túl nem dől  be a 'champion szülőktől kiskutyák eladók 15 000 Ft-ért' kezdetű hirdetéseknek.

Soha ne vegyetek kiskutyát úgy, hogy nem látogattátok meg ott, ahol nevelkedett a "mentális egészsége" szempontjából olyan fontos első 8 hetében! Vajon ennek a fickónak hány kuncsaftja húzott volna nyúlcipőt a nyúlketrecek láttán?

A világ már csak ilyen

Szeretnek a dolgok visszafelé elsülni, és lesz kutyája annak, aki sosem akart, és nem lesz annak, aki majd megfeszül érte... Minél inkább vágyok-vágyok-vágyakozok, annál több ismerősöm jelenti be váratlanul, hogy ilyen-olyan oknál fogva kutyával kell megosztania a lakását... én meg izzzok, izgulok, az én álmommal mi lesz?

Hetekben mérhető a vágyott "igen" érkezése a nagy kérdésre. Miért kell várni a válaszra és kinek szól a kérdés? Ehhez tudni kell a rút igazságot, hogy albérletben lakó egyetemista vagyok, és mindenről a tulajdonos dönt. Egyszer már kaptam ugyanerre a kérdésre ugyanettől a személytől nemleges választ. Több, mint két éve. Két év nem kevés. Sok minden változik ennyi idő alatt... Csak az én kutyavágyam nem enyhül. Ez már krónikus.

Csodára várok... kicsire, szőrösre.

Minden nap szerelembe esek...

Ő egy újszülött kis tünemény, kislány

a Maryanns Golden Roses kennelből. Növekszik a kis cukorka. Már a szeme is kinyílt...
Nagyon távol van tőlünk, és a tenyésztő 1-2 hét türelmet kért a válaszra...
Gyönyörködni azért szabad.

Bársonykák

Ismét elkalandoztam az interneten, és rábukkantam egy igazán meseszép alomra:
http://www.barsonykennel.hu/i_alom.html
Álmaim kutyusa, Boróka :) valami olyasmi színű, mint Igor, Indigó vagy Irisz. Ez egy áprilisi alom, repült is a levél  a tenyésztőnek, mikorra tervez újabb almot.
Most már két levelet várok izgatottan :)
Addig lehet gyönyörködni. Cukiság overdose!

Let me introduce myself