Bororóka kisasszonnyal hullámvölgyekkel teli a kapcsolatunk. Egyszer nagyon fenn, másszor egészen lent...
Néha úgy viselkedik séta közben, hogy rá se ismerek, néha meg úgy, hogy legszívesebben letagadnám. Ami hibátlanul megy, az a kocsmai szocializáció. Vendéglátó ipari egységek álma. Egy szava nincs, fekszik, nyugszik... Másik, ami nagyon jó még, az az utazás: autó, busz, vonat, dobozban, ölben, mindenhogy. Kussban van, és drémálgat. Gondolom sejti, hogy ezeket jó így csinálni, mert ezzel éri el, hogy mindenhova magunkkal vigyük, mert egy dolog van, amit nagyon nem tud: egyedül lenni. Ma 3 órát volt egyedül. Hármat. A kenneljében, természetesen. Pelenka szétcibálva, odakakálva, széttáncolva, masszív szarszag és kaka mindenütt. Rendszeresen ez fogad, ha merészeljük akár 1-2 órára magára hagyni. Máskor eszébe nem jutna a helyére kakálni. Soha. Csak, ha itt hagyjuk. Az egész ebnek kakaszaga van... volt. Levittem az edő utáni fűbe viháncolni, kopjon a fekália a tappancsból. Majd vízzel megmosogattuk a csupakosz ebet. Fésülködni se szeret túlzottan, pedig szoktatni kell. Nagggyon fontos. Feje egy bozont, csoda, hogy lát, de ha eddig bírtunk várni, még 2 hét, és a barátnőm kezelésbe veszi kozmetikaügyileg. Alig várom, hogy érvényesüljenek a gombszemek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése