Ezaz meg miegymás, avagy: csak nyugodtan éljük bele magunkat!

Tegnap tettünk egy sétát a macskánkkal :) egy nyilvánvalóan kutyás helyen. Cirka egy óra múlva máris arra sétált egy havanese a gazdijával. Szóba elegyedtünk, megbeszéltük, milyen nagy öröm, ha az embernek ilyen kiabarátja van meg minden. Elmondott róla minden jót, amit már elolvastam a neten, de sokkal meggyőzőbb volt ez így, a nem virtuális életben, egy valódi kutya valódi gazdájától. De a lééényeg, hogy végre megsimogathattam a bundáját a kis gombszeműnek! Remek volt :)

Kezdésképpen a http://havanese.lap.hu/-n megnéztem az összes magyarországi kennelt, mert a szaporítókat nem támogatom, és amúgy is stabil idegrendszerű, egészséges kiskutyát szeretnék.
Csalódva tapasztaltam, milyen sok kennel nem ad a weboldalára... nah, mindegy, ez más tészta.

Első látásra a legszimpatikusabb az Agria Bright Star Kennel. Nagyon jó az első benyomás, ami a bemutatkozásból, weboldalról és videókról lejön. Nem utolsó sorban számunkra egy fontos szempont: macskára is szocializálják a kölyköket: http://www.youtube.com/watch?v=AQ_Zo6gGtLE&feature=player_embedded

Második lépés: levél a tenyésztőnek általános infókkal kapcsolatban stb.
Most pedig örömteli várakozás a válaszra...
- - -
UPDATE
2011.nov.2. Megjött a válasz, egy igazán kedves hangvételű levél, és benne a hír: a következő almot nyárra tervezik. Eddig valószínűleg nem várunk, persze nem tudjuk még, mit hoz a jövő... a tenyésztőt mindenképp megjegyeztem, és ezúton ajánlom mindenkinek, aki nyáron tervez kiskutyázni :)

Könyvecském

Cezar, a nagy kedvenc és példakép :)
Ez a legújabb könyve, magyarul. Szerintem kötelező darab minden kezdőnek. Lopva olvasgatom a szakkönyveim és tanulás helyett...



Két dolgot is olvastam benne, amit magamtól biztos nem így csináltam volna.
Az első: amikor a kiskutyát hazahozzuk, ne hagyjuk, hogy "felfedezze" az egész lakást. Először, pár napig csak a lakás bizonyos részére engedjük, mondjuk a folyosóra, vagy ahol a szobakennelje van. Később, pl. egy hét múlva megmutathatjuk neki a konyhát, aztán a nappalit. Így nem szalad el vele a ló, és mi maradunk a falkavezérek ;)

A másik: az éjjeli nyüszögés, a szenvedés az egyedüllét miatt. Ha mindig kiszaladunk, és vígasztalgatjuk, ezzel megerősítjük a viselkedését, és rátanul a rosszaságra. Ezzel szemben, csak pár éjszakán át kell ignorálni ezt a viselkedést, és a kutya maga birkózik meg ezzel az érzéssel. Sokat segít, ha a kenneljében van olyan játék vagy pléd, ami a tenyésztőtől származik, és rajta van a mama és a kistesók illata.

A várakozás teszi széppé

Minél több az álmodozás, rákészülés, tervezgetés- annál jobb. Türelemjáték az egész. Ez nagyon kell, hogy igazán élvezzem. Hogy nagy beteljesülés legyen. Amiért tűzön-vízen át kell megharcolni, az a szívnek mindig kedvesebb, többet ér.
Így vagyok én a kutyával. Úgy hiányzik az életemből, mint egy falat kenyér.
A körülmények eddig még mindig az utamba álltak. Hátha majd most nem...
Voltam már szerelmes beaglebe, golden retrieverbe és dalmatába, de be kell látnom, hogy lakásba (ha még csak lakásba, de albérletbe?!) őket nem hozhatom.
Kompromisszum kell. Legyen hát egy panelkutya.

Három kikötésem van,
1. ne vibráljon, pörögjön, mint egy félőrült,
2. ne legyen "plázacicakutya", ha értitek, mire gondolok, és végül de nem utolsó sorban,
3. legyen képezhető, okos állat.
Lehetőleg ne legyen fehér, és ne hulljon a szőre (szőrből ugyanis van bőven, hála az év 12 hónapjában vedlő édesdrága kandúrunknak).

Úgy találtam, hogy a bichon havanese vagyis a havannai pincs megfelel a fentebb állított kritériumoknak. Juhhé, konkrét alakot ölthet az álom. Akkor most álmodozzunk...

* wiki mondja http://hu.wikipedia.org/wiki/Havannai_pincs